Sokaknak Berlin egyenlő a Brandenburgi Kapuval, a fánkkal és a currywursttal, az Alexszel (tévétorony), a Pergamenmúzeummal. Ennek ellnére Berlin a maga hatalmas méreteivel és jól kiépített tömegközlekedésével rengeteg mást is kínálna, ezeket azonban nemigen találjuk meg a hagyományos útikönyvekben.
Aki a nagyváros forgatagát nem kedveli, vagy megunta a hatalmas épületeket és a rengeteg hipsztert és turistát a belvárosban, esetleg Potsdamot is, ne akarjon rögvest hazaszaladni, mert Berlinben ők is találnak maguknak elfoglaltságot! Csak el kell utazniuk a tavakhoz, délre. Délnyugaton is találunk három kisebb-nagyobb tavat, strandolási lehetőséggel, hajókázással, azonban a legnagyobb és egyben legszebb a Müggelsee, délkeleten.

 Most a budget tömegközlekedéses verziót osztom meg veletek, de nemsokára majd jelentkezem a hajókirándulásos résszel is. Igaz jobb lett volna ezt nyár elején megírnom, azonban az idő még most ősszel is gyönyörű itt, aki épp erre jár, ne hagyja ki.

Ez akár lehet egy egész napos program, miután jól bereggeliztünk Kreuzberg valamelyik kis bisztrójában. Mi sem egyszerűbb, irány Südkreuz, onnan Ringbahn-nal Adlershofig utazunk (Schönefeld reptér felé), majd átszállunk a 61es villamosra Rahnsdorf/Waldshänke felé. Nyugodtan foglaljunk helyet, mert csak a végállomáson szállunk majd le.

Az út eleje Adlershof, ami lehetne akár bármelyik kelet-európai nagyvárosban is, itt még nem nagyon van bármi látnivaló is. Aztán a villamos elkanyarog Köpenick városrészig, és ott én már nagy szemeket meresztek, nézelődöm. A Spree folyó egyik ága, a Müggelspree köré épült kisváros amit később Berlin bekebelezett, nagyon kedves a macskaköves utcácskáival, a folyóparti kiülős éttermekkel és promenádjával, de ide még majd visszatérek. A villamos átszeli a Müggelspree-t egy hídon, jobbra egy kicsi kastélyt is láthatunk, aztán a főtéren megy keresztül (Schloßplatz Köpenick, majd Rathaus Köpenick), majd később egy másik hídon keresztül tovább kígyózik. Érdekesség, hogy itt van az a sziget amit csak vízen lehet legközelíteni (Baumgarteninsel). Itt még ne szálljunk le, csak nézelődjünk. Később a villamos Friedrichshagen felé veszi az irányt, ami speciel az én kis szívem csücske. A hajdanvolt királyi üdülőváros, ami annak ellenére, hogy Kelet-Berlin, még mindig megőrizte szépséges épületeit (régiépület-fetisiszták figyelem), nagyjukat most hozzák újra rendbe, nem mellesleg itt öblösödik majd ki a Müggelsee. Megannyi szép és új hétvégi házat építettek ide. De még itt se szálljunk le, robogjunk tovább, Friedrichshagen főutcáján keresztül Rahnsdorf felé. A villamos egyszer csak bevisz minket egy erdős részre, ami nekem teljesen meglepetés volt, Magyarországon nemigen tapasztaltam még ilyet. Ahogy elhagyjuk a Licht und Luftbad-ot (nudistrand), a következő megálló a Strandbad Müggelsee – Újabb lábjegyzet: érdemes megjegyezni a nevét, mivel ez a legnagyobb szabadstrand a Müggelsee-n. A víz kristálytiszta, hűs, nyáron a negyven fokban ide lehet menekülni, de számítsunk az embertömegre ami a szabadstrandokkal jár együtt. A régi szocis épületet évek óta próbálják rendbehozni, de nagyon nem haladnak vele, tehát felteszem ezt a következő strandszezonig sem fogják megtenni, ezért ne lepődjünk meg az építési területen. Egyébiránt a part fákkal szegélyezett, füves dimbes-dombos, kellemes. Most itt sem szállunk le, lábjegyzet bezárva.

Villamosutunk végét elérve a semmi közepén találhatjuk magunkat (piros kör térképen), és majdnem igazunk is van. Innen pár perc séta a nagy autóút mellett, keresztül a Müggelspree felett egy hídon, és jobbra találunk egy kis éttermet (téképen zöld nyíl). Ott meg is pihenhetünk, egy zöld Berliner Weisse után sétáljunk tovább (lásd térkép - Seestrasse).

Nagyjából 10 perc után el is érjük a Müggelspree tömegközlekedési hajókikötőjét (lásd kék nyíl térképen), ahonnan óránként indulnak a hajók. Ha vettünk napi-, háromnapi- vagy hetijegyet, bátran szálljunk be a német nyugdíjas turistákkal együtt (másféle népek ide már nem jutnak el). Érdemes a hajó végébe ülni ahol nyitott, ha az idő még jó. A hajóút nagyjából fél óra, nézelődjünk, irigykedjünk, és élvezzük a hajókázást! Lesz néhány megálló, azonban majd csak a végénél érdemes kiszállni.

A legvégén egy halfüstölőnél áll meg a hajónk – itt érdemes elidőzni, és ha jól számolok akkor egyébként is ebédidő van nagyjából annak, aki délelőtt elindult. A halasról megemlíteném, hogy az 1500-as évek óta jelen van itt, és hogy családi vállalkozás, azonban ma már ez az egyetlen olyan halfüstölő, ahol a tulaj maga fogja, füstöli és készíti el a halakat. Én személy szerint imádom a füstölt halat, bátran ajánlom a pisztrángot (Forelle; a Lachsforelle rózsaszín húsú pisztráng, isteni), a lazacot (Lachs), makrélát (Makrele) vagy az angolnát (Aal). Akinek a hal annyira nem jön be, talál itt egy éttermet is, rögtön a halas mellett. Egy jó sör, egy pisztángos szendvics, kis pihi a folyóparton. Figyeljük meg, hogy még mindig a tömegközlekedés részeként egy hosszúhajú uriember egy csónakkal viszi oda-vissza az embereket a halastól a folyó másik oldalára! Ki lehet próbálni, oda-vissza (mert a másik oldalon csak nyaralók vannak), majd akár tehetünk egy rövidke sétát a halas mögött a pinduri kis városrészben (1300-as évek óta lakott terület) a templom körül – más itt nemigen van.

A visszaút után keressük meg ismét a 61-es villamost, és induljunk visszafelé. Friedrichshagen központjában van egy fantasztikus kreol étterem, ha unjuk a bratwurstot. Ide csak akkor érdemes elmenni, ha tényleg nagyon éhesek vagyunk. A neve Kid Kreole (térképen narancs nyíl). Hatalmas adag kaját adnak, bármit elcsomagolnak, és mennyeiek az ételek. Amennyiben itt leszálluk (Müggelseedamm/Bölschestr. – piros kör a térképen), akár bemegyünk az étterembe, akár nem, sétáljunk le a Müggelsee partjáig (térkép) – itt cukrászdát és további éttermeket is találunk.

Ha ezt meguntuk, szálljunk vissza a villamosra (60as vagy 61es Adlershof felé), és majd csak Rathaus Köpenick-nél szálljunk le újra (piros kör a térképen). Köpenick amint említettem egy kis kedves városka, a főtéren (narancssárga nyíl, Rathaus és a kastély között) találjuk az ország legkisebb sörfőzdéjét, itt meg is pihenhetünk újra, és kóstoljuk meg a gyümölcsös és a barna söröket! Itt lehet sétálni a promenádon, megnézni a kastélyt (zöld nyíl a térképen), romantikázni a Müggelspree partján.

Visszafelé innen is villamos, még mindig Adlershof felé (60 vagy 61), S-Bahnhof Adlershofnál pedig csípjünk el egy S-Bahnt ami Südkreuzig megy.

Remélem jól éreztétek magatokat :)

~Frodi Scéal