Van pár kérdésem, mert ledobta az agyam az ékszíjat. Ez most nem gasztro.

Hogyan lett Magyarország az az ország, ahol a választások előtt telenyomják a kormánymédiát hamis hírekkel? És amint kiderül, hogy hazugság, legyintetek, hogy hát jó, más is hazudott már nekünk! Ki volt az? Őket is támogattátok mindenben?

Miért hunytok szemet afelett, hogy míg ti, vagy a gyerekeitek számolnak minden hónapban, hogy mi marad és mi megy el, addig a keblenceitek nyíltan pumpálják a befizetett adótokat, a nektek járó, hozzátok címzett pénzeket a cimborákba? Egy helikopter itt, egy luxusnyaralás ott, és tapsoltok hozzá, mert megérdemlik?

Hogyan vagytok késepek ítélkezni az egyoldalú információk alapján? Hát nem abban a rendszerben nőttetek fel, ahol a bűnösnek kikiáltott személynek lehetősége sem volt arra, hogy megvédje magát? Ahol nem voltak tárgyalások, csak bűnösök és ítéletek, fellebbezés és védelem lehetősége nélkül? Megbélyegzés, felcímkézés, kirekesztés? Hány szerettetek lett áldozatává ennek a rendszernek?

Titeket miért nem zavar, hogy az újra megválasztott keblencetek örömében elújságolta, hogy több évtizedre rendezkednek be? Hogy azzal henceg, hogy van egy listája több ezer névvel, akik az ellenségei a rendszernek, amit épít, és hogy majd elégtételt vesznek rajtuk? Ilyet sem éltetek még át, ugye?

Nem tűnik fel, hogy addig kellene nyitott füllel-szemmel járni, amíg lehet? Hogy egy olyan országban, ahol a megnyert választások után rögtön két ellenzéki hangú média beszüntethető, nem lesz sokáig lehetőség többféle nézöpontból látni a dolgokat? Nem ismerős a helyzet?

Hogyan lehet, hogy a focistadionban szebb a mosdó, mint abban a kórházban, ahol naponta több száz gyerek jön világra, ahol több ezer ember fordul meg abban a reményben, hogy a befizetett TBből és adóból egy olyan intézménybe kerül, ahol meg fog gyógyulni?

Mikor látogattátok meg utoljára valamelyik szeretteteket egy állami kórházban? Hány kimerült, túlterhelt, ideges dolgozóval találkoztatok, akikre simán rámondtátok, hogy bunkó, pedig lehet, hogy csak tizenkét órája dolgozik, csak egy túrórudira volt ideje ez idő alatt és nem is látja a végét? Hányszor néztetek lefitymálóan vagy undorodva a kórteremben a penészes falon lógó rozsdás mosdókagylóra, vittetek vécépapírt, szappant, kézfertötlenítőt mert itt „még ezt sem adnak?“

Hogy lehet az, hogy azok az emberek, akik arra esküdnek fel, hogy életeket mentenek, negyedannyit keresnek, mint egy jegyszedő a stadionban? Orvosok, tűzoltók, mentősök, rendőrök, sorolhatnám. Belegondoltál, hogy ha veled vagy a gyermekeddel valami történik, akkor ő az éltét is kockáztatja a tiedért? Merthogy erre esküdött fel. Hős lesz, ugye? Mit kap érte? Vállveregetést? Ùjabb műszakot? A moziban kiadod a kétezer forintot a jegyért, hogy hősöket láss?

Hogy történhetett, hogy egyre több fiatal menekül el olyan országba, ahol már-már gazdasági bevándorlónak számít, mert sokszorosát keresi annak, amit Magyarországon kapott? Ès vajon ebben az országban miért nem üldözik őket, mint bevándolókat? Akik elveszik a munkát?

Hogy lehet az, hogy ELHISZITEK, hogy egy, azaz egyetlen egy ember teszi tönkre a szánalmas kis álomvilágotokat? Láttátok már, miket hozott létre ez az ember? Miért hiszitek el, hogy ellenség, ha fogalmatok sincs arról, valójában mi is az ő munkássága? Fogtatok már a kezetekben valamit, ami bizonyítja ennek az embernek a bűnösségét?

Hogyan lehet az, hogy az egyetlen, akinek eszébe jut adakozni, közösségi terekbe fektetni, viccpártnak nevezi magát? Aki arra költi el az adófizetök pénzét, hogy a kórházakba titokban szappan kerüljön, az óvoda udvarán játszani lehessen, a buszmegálló ne omoljon a fejedre? Aki arra költi a ti pénzeteket, amire mindenki másnak költeni kelle? Ez szerintetek vicc? Akik kaptak tőlük, halál komolyan veszik, míg a nagyérdemű szerint ez vicc. Nem találjátok ezt szomorúnak? Az nem vicc, hogy ti semmit nem láttok viszont az adótokból, csak négy évente húsz ezer forintot rezsire, erzsébet utalványra?

Miért fújtok mérget köpködve arra a szervezetre, ami összefogja Európát, ami pénzt önt oda ahol szükség van rá, és ami nélkül sem ti, sem a választott kormányotok nem lenne életképes? Miért érzitek úgy, hogy ezért a pénzért semmit, de tényleg semmit nem kell tennetek? Miért jár nektek alanyi jogon, és miért kell másik országoknak ellenszolgáltatást nyújtani? Miért teszik meg ők ezt szó nélkül, avagy ésszerű kompromisszummal? Ebből kifolyólag miért nincs mégsem porrá rombolva egyik sem?

Hogyan nem veszitek észre, hogy ez már nem a ti jövőtökről szól, hanem a mienkről, a gyerekeitekéről, a mi gyerekeinkéről? Mikor fog feltűnni, hogy az, akit most megválasztottatok, semmit sem tesz azért, hogy a ti gyerekeiteknek, az ő gyerekeinek jó legyen? Kapott a gyereked étkezési utalványt? Kapott tanszertámogatást? Miért nem látjátok, hogy az emberek, akik évtizedek óta jelen vannak a politikában, nem alkalmasak arra, hogy a jövőt képviseljék? Nem gondoltatok még bele, hogy azok a fiatalok, akik szárnyaikat próbálgatják a politikában, lilában, zöldben, két farokkal, bármiben ami nem narancs és nem vörös, a ti gyerekeitek korosztálya, emiatt jobban tudják, mire van szükségük? Ti mennyire örültetek, mikor a fiatal éretlen narancsok majd‘ harminc éve szárba szöktek és valami újat kreáltak? Szerintetek a ti gyerekeitek nem vágynak valami újra, valamire, ami nekik ígér egy szebb jövőt?

Hogyan engedheti meg magának egy hatalomhoz közeli cégvezetö, kórházigazgató, hogy levélben kérje dolgozóit arra, hogy ők is támogassák a rendszert, amiben ő szentül hisz? Hogyan történhetett, hogy emberek ezrei nem mernek máshogy tenni, mert „mindenki pótolható“, és egy munkahely az életet jelenti vidéken. Hogyan merészeli valaki ezt kihasználni?

A te szeretted azonban nem kerül állami kórházba, mert a polgármester a szomszédod. De a boltban hallottad, ahogy az egyik vásárló mesélte, hogy az anyukája rutinműtétre ment és kórházi fertőzésben halt meg. Szegény Joli néni, de hát a szívével is baj volt!

A te gyereked nem jár középkategóriás állami iskolába vidéken, mert van egy ismerősöd, aki ismeri a legjobb fővárosi gimi igazgatóját, aki betolta oda a srácot. A sógorod gyerekeit hallani sem bírod, ha panaszkodnak, hogy omlik a fal a tornateremben, a menza rossz. Tanuljon jobban, és majd lehet, hogy bejut ösztöndíjjal az elitbe ő is, ha már kapcsolatai nincsenek!

A te gyereked nem fog kivándorolni, mert neki jó munkája van, esetleg a te cégedben, a volt osztálytársad elektronikai cégében, a nagybátyád médiaszolgáltatójánál. Kati lánya viszont felvette a nyúlcipőt, évek óta kint él egy szerinted no-go zónában, hát, igen, ő sosem volt eszes, szegény lány, itthon nem talált volna jó munkát úgy sem.

A te gyereked nem fizet albérletet, mert még mikor megszületett, vettetek neki egy lakást a fővárosban. Abból a pénzből, amit az évek alatt sikerült összegyűjteni. Melyik évek alatt? Csak csurran-cseppen valami nektek is, igaz? Vagy keserves munkával kuporgattátok össze? A Józsiék sosem voltak jókor jó helyen, sosem tudták mi nekik a jó, lemaradtak erről is.

Te nem fogsz elgondolkozni ezen, mert valószínüleg rá sem kattintasz, mert nem olvasol olyan médiát, mibe én írok. Sajnálom. Ha mégis eljut hozzád, az első dolgod lesz felháborodottan továbbkattintani, olvasatlanul félredobni a sorosista migránsbarát blogbejegyzést – nehogy megzavarja már valaki is a nyugalmad!

Szeretném, hogy mint a jó művész, hátra lépnétek egyet-kettőt, egészen Bécsig, Berlinig, Londonig, és onnan szemlélnékek egy kicsit a műveteket. Hogy vessétek össze azzal, amit láttok kívülről, hogy aztán otthon el tudjátok majd mondani: Bécs tényleg no-go zóna. London tényleg sorosbirodalom. Berlin tényleg muszlim város. Gyertek, és győződjetek meg a saját szemetekkel! Hogy legyen mire alapozni a fröcsögést, a hisztit. Ja, hogy titeket nem érdekel, hogy tényleg így van-e? Miért? MIÈRT, kedves emberek?

Hát ezek voltak az én kérdéseim. A költői kérdéseim.

Berlin, 11.04.2018.

.

(Kép: "Ne marhulj, európai papírjai vannak!" Charlie Hebdo, forrás)