Mindenmentes fanok biztos szívszélütést kapnak majd, ezt megelőzvén máris kattintsanak el, mert ebben aztán az összes ősellenségük szerepel: fehérliszt és -cukor, és még olajban is kell sütni!!

Persze mivel legalább száz éves a recept, ami anyáról lányára száll, így aztán iszonyú finom. Dédnagymamám az ő anyukájától örökölte, ő pedig továbbadta nagymamámnak, és most anyukám után én is beálltam a sorba. Egy adagból jó sok lesz, és nehéz abbahagyni.

Hozzávalók:

250 g liszt

3 tojás sárgája

másfél nagy evőkanál porcukor

nagy evőkanál tejföl

evőkanálnyi rum

csipet só

átlag feletti karizmok

Az összes hozzávalóból homogén tésztát gyúrunk (kicsit olyan lesz mintha levestésztát gyúrnánk), két egyforma cipót formázunk, majd fél órát hagyjuk pihenni. Majd gyúródeszkára tesszük a kis cipót és előszedvén legnagyobb izomerőnket, vékonyra nyújtjuk egyiket a másik után - akkor jó ha egy cipó majdnem lefedi a gyúródeszkánkat (tényleg mint a levestésztánál). Minél vékonyabb, annál ropogósabb lesz a vége. Felszabdaljuk háromszögbe-rombuszba, közepét bevágjuk, csücskeit áthajtjuk a vágáson (lásd kép). Bő olajban pirosra sütjük, hagyjuk kihűlni! Porcukorral, fahéjas cukorral, lekvárral, de simán is nagyon finom!