Ha jól emlékszem, hat éves lehettem, mikor a szüleim először elmagyarázták, miért is nem illik olyanhoz hozzászólnom, amihez nem értek. Fogalmam sem volt akkor még, miért égő az, ha valaki csak úgy belepucsít egy témába annélkül, hogy megnézné, tiszta-e az alsóneműje, esetleg van-e rajta egyáltalán. Később persze kedves tanárainktól is megtanultuk, hogy a buta tudatlan gyereknek kuss a neve, és inkább csak félve kérdeztünk, minthogy ezerrel beszálltunk volna egy-egy beszélgetésbe, amiről azt se tudtuk, eszik-e vagy isszák. Ennek az lett a hozadéka, hogy megtanultunk figyelni, utánaolvasni dolgoknak, gondolkozni, mielőtt megszólalunk, ha más nem azért, mert nem akartuk, hogy az elkövetkező pár napban egy egész ország osztály rajtunk röhögjön. Ezzel rögtön el is kaszálták politikusi karrierünket, legalább is kishazánkban biztosan.

Persze mindig voltak azok, akik szentül hitték, hogy ami az ő ajkaikat elhagyja, az úgy is van. Nem fárasztják magukat kutatómunkával, interjúkkal, de még újságolvasással sem. Észérvekre mások testi adottságainak ócsárolásával reagálnak, mert más eszközük nincs, esetleg simán sorost ördögöt kiáltanak, amit ugye meg sem kell magyarázniuk. Erre rengeteg példát gyárt a mai orbánpárti nemzeti média, lassan csak elsiklok ezek felett, mert már sokuk nem is vicces. Újabb kapufa, újabb faceplant. Na és?

Persze van, ami megmozgat, főleg, mikor az ország is szóba kerül, ahol élek. Eddig sem volt titok, hogy évek óta Németországban élek, dolgozom, fizetek adót, járok orvoshoz, ezért a magyarországi történéseket mintegy állatkerti látogatóként szemlélem csak, a határokon és a kilométereken keresztül. Általános megállapításom, hogy a majom a ketrecben tényleg elhiszi, hogy ő szabad és mindenki a rács másik oldalán egy hatalmas kalitka rabja.

Mindenki Marikája pontosan azt hozta, amit tőle eleve elvárhatunk, miszerint „nincs wifi meg internet Németországban, mert nagyon le vannak maradva, ott középkori állapotok vannak ebből a szempontból” . Most sorohatnám, hogy mik cáfolnak rá erre (például, hogy ezt is a zinternetten olvastam, meg hogy ezt a bejegyzést is a zinternetten keresztül fogom nyilvánossá tenni kidoboltatni), de ebbe ne is menjünk bele, mert Marika pont az a kategória, akikre észérvek nem hatnak, mert nem ismeri ezeknek a működését.

Mivel a töri sosem volt erősségem, így elővettem szuperképességemet, az utánaolvasás iránti folytonos késztetést, és a legjobb barátomat, az internetet (ami ugye itt nem szabadna, hogy legyen), hogy e két dolog segítségével próbáljam megfejteni, mire is gondolt a Nagysága. Kíváncsi voltam arra is, hogy vajon le tudok-e menni ilyen mélyre, ugye. Egy gyerekeknek szóló történelem-weboldal sietett segítségemre.

Tehát a középkor. Miről volt híres? Jean D’Arc, feudalizmus, Assisi Szent Ferenc, kastélyok, katedrálisok, Marco Polo, pestis. A sötét középkor színes történései megjárták az általános iskolai törikönyveket is, bár nem tudom, manapság mik jutnak bele, az én időmben még tanítottak tanultunk mindenfélét. Voltak a hűbérurak, akik hatalmas kastélyt építettek maguknak Felcsúton vidéken, és OTP-s magángéppel hatlovas hintóval furikáztak a BKVzó gyaloglábas pórnép között. A beszedett adókat és önkényesen elvett borászatokat, cégeket ingatlanokat és ingóságokat szétosztották mészáros barátaik, tiborcék családjaik körében. Az adófizetők vazallusok pénzén meggazdagodott kormánypárt egyház megalomániáját kiszolgálva rengeteg stadion katedrális épült. Ezekben az épületekben tartottak focimeccseket oktásokat és látták el a milliókat kereső focistákat betegeket és szegényeket. Az egészségügy benne dolgozók fizetése igen kezdetleges volt, a legjobb ellátás a politikusoknak hűbéruraknak és a gazdagoknak járt. Ha a választók szegények közül valaki gyógyulni akart, vihette magával a kötszert, gyógyszert, fecskendőt, borítékot keservesen összekuprgatott javait. Említettem még Marco Polot, a kereskedőt és felfedezőt, aki előszeretettel üzletelt a kommunista középkori Kínával, elvarázsolta az ország gazdagsága, épületeinek és tereinek mérete. Utazásairól könyvet írt, ami Európában sokáig az egyetlen szócső elbeszélés volt a távol-keleti világról. Ne felejtsük el a gyűlölet keresztes hadjáratokat sem, ami alatt leigázták a más véleményű vallású népcsoportokat, és rájuk kényszerítették a sajátjukat, ránkszavazol behódolsz vagy emigrálsz meghalsz elven. Ehhez a legszebb, legfényesebb audit fegyvereket, ékszereket és lószerszámokat kapták a politikusok lovagok, akiknek ezzel kellett megvenni meggyőzni az egyszeri szavazót polgárt: válassz szolgálj minket és neked is ilyen jó lesz!

De ugorjunk is Marika témájára. Kommunikáció a középkorban. Nehéz kérdés, mert mint olyan, a személyes, a közvetítő által és a levélen kívül nem létezett más. A füst- és tűzjelek a harctéren voltak megszokottak, hogy az egymástól távol helyezkedő csapatok tudjanak egymásnak üzenni. A kormánypárt hűbérurak és a vagyosok saját tévéjükkel és újságjaikkal kidoboltatókkal juttatta népe tudtára, hogyan szavazzon viselkedjen, ha látogató érkezett a birodalomba, ha megemelték az adót, vagy ha bármi fontos történt az országban. Az egyetlen hely, ahol független, kívülről érkező híreket lehetett kapni, a internet piactér volt, ahol sorosbérencek átutazók, független újságírók mesélők, a birodalom más tájairól érkezett munkavállalók kereskedők osztották meg élményeiket. Csakúgy mint Marco Polo elbeszéléseit, a legtöbbször ezeket is EU-s megtévesztésnek meséknek hitték az emberek.

Most csempésszünk bele egy kis föcit is, ha más nem azért is, mert világ életemben ez volt a kedvenc tantárgyam. Szóval a középkori Európát nagyjából három nagy birodalom uralta: a Nyugat-Római Birodalom értelemszerűen nyugaton-délnyugaton, a Kelet-Római Birodalom keleten-délkeleten, és közéjük észak-északkelet felől beékelődtek a Hunok. Attila birodalma Rajnától Levédiáig (igen, ezt valóban onnan szedtem) húzódott, délről pedig a Duna határolta. Ha kicsit jobban megnézzük, akkor a mai Németország kétharmada ide tartozott a középkorban. Tehát ha úgy vesszük, akkor tényleg lehet abban a korban párhuzamot vonni a két ország közt.
A különbség az, hogy míg Magyaroszág leragadt visszatért a huni állapotokhoz – csak nézzünk meg egy kórházat, egy iskolát, ahol nem fideszes politikus  a vezető –, addig Németországban lezajlott a kulturális, egészségügyi, oktatási, ipari és erkölcsi forradalom is. A média nem egyoldalú, a kormány ellen felszólalónak nem fényképeznek be a szoknyája alá, nem járatják le őket. Nem stadiont építünk – pedig ha valahol van a focinak létjogosultsága, az Németországban van –, hanem kórházakat újítunk fel, oktatást fejlesztünk, szellemi- és mozgássérült-fejlesztésbe, betegellátásba, mentálhigiénés, integrációs programokba fektetünk. Megfizetjük az orvosainkat, a nővéreket, az életvédelmi szerveinket, mert mint a nevükben is benne van – a mi életünket védik, a sajátjaikat teszik a mienkért kockára, mert ez a hivatásuk, és ez mindennél többet ér. Nem fákat vágunk ki, hanem ültetünk, védünk, emellett szélerőműveket állítunk fel tévétornyok és atomreaktorok helyett. Iszonyú sok adót fizetünk mi is. De látni a befektetést. Utak újulnak meg, városok szépülnek meg, az infrastruktúra fejlődik. Persze nekünk is van négyes metrónk és M0-ásunk (az új berlini reptér és a város körül az autópálya), és a városban sok helyen ki van téve, hogy csak 30-cal mehetek, mert rossz az út – ami mégis messze túlszárnyalja mondjuk a Kisköre és Abádszalók közötti szakasz állapotát. Aztán biztosan lesz aki majd migráncsozik itt nekem. Igen, vannak velük problémák. Okoznak gondot. Van olyan rész Berlinben, ahová sötétedés után nem megyek. De van ilyen Budapesten is.

Nem attól lesz valamelyik ország középkori, mert nincs wifi. Nem attól lesz elmaradott egy ország, mert vidéken az 500 fős faluban, vagy a 250Km/H-val közlekedő ICE vonaton rossz a 4G (utóbbit is magyarázhatnám, miért, de sokáig tartana).  Kedves Marika, most megbuktál, de javíthatsz a kettesért. Értesülj a témáról, mielőtt arról megnyilvánulsz. Esetleg látogass el a szóban forgó országba. Ha erre vetemedsz, még vendégül is látlak!
Bár tudom, ez nem divat a hűbérurak magyar politikusok körében. Leereszkedni, másikoldalas szavazókkal pórnéppel keveredni. Bukottnak nevezni, boszorkányégetni lekövérezni valakit, aki kétszer okosabb nálatok, annál inkább. Sorost ördögöt kiáltani minden posztra, ami ilyen, mint ez. Hát ezek a középkori állapotok.

ps: És most fogom a zinternettet kidobolómat és kiposztolom közhírré teszem ezt a zördögtől sorostól való írást.