A minap olvastam egy felettébb szórakoztató de ugyanakkor nagyon szomorú blogbejegyzést arról, hogy miért ne költözzön az ember Berlinbe. Gondoltam rá, hogy kommentben megosztom a kételyeimet a szerző véleményével kapcsolatban (amit jó sokan mások megtettetek), de mivel nálam is le vannak tiltva a kommentek, így nem tartottam fairnek részemről odaírkálni bármit is (ennek az a régimódi és roppant egyszerű filozófiája, mint a papírújságnak is: ott sem firkáljuk oda a véleményünket mások gondolatai alá, csak elolvassuk és csendben megbotránkozunk). Mindemellett továbbra is úgy érzem, szívesen bemutatnám a másik oldalt, hogy vajon miért is költözzünk Berlinbe mégis.

A bejegyzés valóban nagyon szórakoztató volt eleinte, viszont a végére nagyon megsajnáltam a szerzőjét. Nem csak azért mert az olvasottak alapján meglehetősen viharos viszonya lehet a magyar helyesírással (megjegyzem, énis képes vagyok banális elgépelésekre), hanem azért, mert süt róla a kétségbeesett irigység. Ez nem az ő hibája, sok helyütt ez népbetegség; azt nézik, kinek miért jobb, miért érzi magát többnek, jobbnak, janibbnak a másiknál. Ezekből az emberekből mindenhol van, Magyaroroszágon is, de itt Berlinben is volt szerencsém fél éven keresztül egy rakás ilyen kollégával együtt dolgozni. Tehát emiatt nem érdemes hibáztatni a szerzőt, maximum a -ba -be és -ban -ben ragok használata miatt pörölhetne vele az általános iskolás tanítónénije. Emellett, feltételezem, hogy az általa bemutatott külföldijani kórképet az összes ismerőse produkálja, ez esetben mélyen együttérzek a keserűségével. Más kérdés, hogy madarat tolláról, de ebbe ne menjünk bele.

De nézzük meg picit a nemjaniskodókat, akik Berlinbe költöztek, ennek a költözésnek is először a számos oldalát. Igen, tény hogy vannak lakások 1000-1500 euróért havonta, sőt még ennél többért is! Budán is találunk horror árú penthouse-okat, Pesten belvárosi egyszobásokat sznob külföldiek számára. A nagy átlag azonban nem ez. Berlinben a keleti oldal a mai napig olcsóbb (nem mind, de a nagy része), és a nyugati oldalon is az 1000 eurós lakás már középkategóriás árnak számít, ezért 80 nm-t kapni. De elég ha valaki felmegy a nagy német ingatlanhirdetős oldara, és szétnéz. Lakást bérelni sem ám olyan egyszerű itt: ahhoz, hogy ki tudjál venni egyet, a tulaj elkéri a keresetigazolásod. Tehát már elcsúszott az elképzelés, miszerint itt 1000 eurót keres a mosogatófiú és 1500 a lakás. Ha valaki 1000 eurót keres, akkor nagy valószínűséggel majd 300 eurós lakást/szobát fog találni magának (mert ilyenek is vannak ám, egész jó kis stúdiólakások), aminek a kauciója is alaphangon két hónap. Berlin egyébként a legolcsóbb német nagyváros, megélhetés szempontjából.

Tény, hogy német nélkül nehéz. Viszont németül megtanulni egyedül a legnehezebb. Mert nehéz német barátokat szerezni Berlinben, mivel nagyon sok a nemnémet és ők valóban barátságosabbak. Én is próbáltam, nagyon nem ment, végül beiratkoztam egy nyelvsuliba. Ezekből is vannak horrordrágák, de a keleti oldalon vannak nagyon jók, jó áron. Blogger társam kifejtette, hogy külföldiül nem beszélni, mert a tányérok se beszélnek, és hogy ez mennyire nem menő ám hogy hónapok alatt nem tud megtanulni valaki a mosogató mellől németül. Ez tényleg így van: egyedül nem fog menni, és aki éjjel robotol mert például a vendéglátás az olyan, és eleinte nem engedheti meg azt a luxust magának, hogy beiratkozzon egy intenzív tanfolyamra napközben, sokáig fog szenvedni, mire folyékonyan megtanul németül. Azonban ezt nem kell szégyellni, még akkor sem ha ez lenne a társadalmi elvárás. Dolgozz, és össze fog jönni annyi pénz, hogy majd elmehess pár hónap után egy intenzív nyelvtanfolyamra, mondjuk ide.

Ha szeretnél kiköltözni, kezdj el otthonról lakást keresni. És persze munkát. Ne hidd el, hogy Hamupipőkének kell állnod, ha kint akarsz élni. Rengeteg multi keres közép-európai nyelven beszélő kollégákat, mások képzett szakembereket (tavaly nyáron a csatornarendszert karbantartó fiatalemberek magyarul csacsogtak itt az ablakom alatt, hát megkérdeztem magyarul hogy segíthetek-e, volt meglepetés); a linkedin, a stepstone, az indeed vagy a xing jóbarát lehet ebben például. Keresetek szempontjából a google nagy segítség (ezt nem fejtem ki, az említett hagydottakülföldötmagyargyerek poszt kommentjei tökjól elmondanak mindent), de a glassdoor sem rossz, érdemes több helyen nézelődni, hogy az interjún majd egy kellően jó számot mondj.

Mindezeket onnan tudom, hogy én mindezt végigjátszottam: egy jól fizető mutit és jó munkát hagytam Pesten (és hiába szerettem volna, sosem tudtam annyit félretenni hogy lakásról, nagy utazásokról álmodjak). Váratlanul találtam Berlinben munkát, légitarásaságnál irodában, várakozáson felüli fizetéssel. Lakást a karácsonyi szünetben sikerült szerezni a város délnyugati kerületében, 10 percre a központtól, álmaim környezetében (nagy teraszos lakás, kert, mókusok, zöld utcák, heti kétszer piac, bevásárlási lehetőség, legjobb kebab és fagyi a két szomszéd sarkon, közöttük a legjobb berlini pékség a sportcentrummal és az S bahnnal szemben, mindez 800 euró alatt havonta). Azóta a légitarsaságot otthagytam, megtanultam németül, és most újra multira vágyom.

És tényleg van olyan, hogy honvágy. Ha nem is állandó jelleggel, mert Berlinben annyi minden van, hogy nincs időd honvágyra, legkésőbb akkor előjön, amikor felszállsz a Berlin-Budapest Keleti vonatra (ami mellesleg iszonyú szép út, egy darabig az Elba mellett halad a vonat, de legalább annyira hosszú és fárasztó is) vagy a repülőre. Akkor alig várod, hogy lehuppanj a járműről és bevesd magad a pesti forgatagba - hogy aztán még onnan is tovább utazz ha kell. A hármasmetró mondjuk a mai napig döbbenetet tud kiváltani belőlem, de elmúlik.

Aki külföldön él, az nem nagyzolásból tart valutát a pénztárcájában. Hanem, mert ha visszamegy, bizony a másikféle pénznemet fogja használni, ugyanabból a pénztárcából. Erre nem tartunk két pénztárcát, csakhogy az irigysárga embertársainknak jó legyen. És ha a külföldön élő meghív valamire? Hát, szivem, örülj neki és köszönd meg szépen, vagy ha derogál, utasítsd vissza bátran, nem lesz sértődés egyikből sem. Németországban azért drága elmenni szórakozni. Budapesten sem olcsó, de abból az euróból amiből itt kint egy sört megveszek, abból otthon legalább kettő kifutja. Akárhogy is próbálom, nem tudom nemmagyar szemmel nézni a számokat Magyarországon: ha ott 900 forintért kínálnak egy korsó sört, akkor igencsak felszisszenek és keresünk másik helyet. Vagy 1000 forintért a limonádét. Itt a 3 euró egy italért baráti.

Berlin. Berlinbe nem azért költözik az ember, mert mosogatófiúként császárkodni akar az euróival. Berlin egy életforma. Természetesen aki még sosem jutott nyugatabbra Karakószörcsöknél, nem fogja elhinni. Pedig Berlin turistaként is fergeteges. Én is turistaként kezdtem, belehabarodtam, és most több mint egy éve itt élek, és szakadatlanul oda vagyunk egymásért. Igen, mert Berlin szereti, ha szeretik. Milliónyi dolog van, amit meg kell nézni, kóstolni, hallgatni, részt kell venni benne, vagy csak egyszerűen élvezni: ahhoz képest, hogy mióta itt lakom, majdnem minden hétvégén megyünk valahová a város határain belül, de a mai napig van olyan hely a listán amit még nem láttunk. És időről időre gyarapszik. Ilyen schloss (kastély, huhúú arcolok a német tudásommal!!), olyan garten, most megy a kishajó, jövő héten próbáljunk ki egy új sörfőzdét, utána nézzük meg a helyet, ahol több a ló mint az ember.

A mostani Berlin rengeteg picike kis falut kebelezett be, amelyeknek mindnek megvannak a maga jellegzetességei a mai napig. Itt mindenki talál magának izgalmas felfedeznivalót, a médiamán hipsztertől a vidéki nagymamákig. Mozi, színház, koncert, építészet, kiállítás. Kirándulás, állatkert, botanikus kert, vízesés, hajókázás, Kisvelence. Bratwurst, radler, currywurst, brauerei, döner, weissbier, biopiac, bolhapiac, falusi piac. Color Obstacle Rush, maraton, bringanap, tóátúszás. Sosincs vége. És mindez magával ragad. Ide nem azért jössz, mert hú kell egy jó állás, arcolni akarok a haverok előtt, hanem mert meglátod és itt akarsz élni. Beszippant.

Persze, nem könnyű, főleg az elején nem. Kell hozzá egy jó adag "csakazértis megtalálom a jót mindenben". Néha ezt a jót keresni kell, néha pedig engedni a letargiának, hogy aztán újra indulhasson minden. Barátkozni sem a legegyszerűbb németekkel, de rengeteg másféle népek vannak, Berlinben nem marad az ember magára. De megkíméllek Kedves Olvasó a további nyálas, közhelyes életbölcsességektől, mert a továbbiakban én sem hiszek :)

Ahogyan Fent Említett Blogger Társam irománya sárga, úgy az enyém nagy valószínűséggel rózsaszín. Bizonyára léteznek kevésbé hepi endes sztorik is, olvassátol el mindet, lássatok minden szemszögből. Mert különben meg újat olvasni mindig jó :)