Egy hétvége a nagyinál - ez mindenkinek soksok finom ételt, sütit, tortát jelent azt hiszem. Minket szombaton a régi jó lekváros kifli várt. Semmi köze nincs a francia croissant-hoz, ez egy kelt tészta, puha, könnyű mégis nagyon laktató, természetesen házi szilvalekvárral töltve, az a fajta sütemény amit nem lehet abbahagyni de ha túlzásba viszed akkor beteg leszel tőle.

Miközben készünk, Nagymamám egyfolytában panaszkodott a formájára: "Hát, ez nem úgy sikerül sosem, ahogyan anyukám csinálta", ehhez képest szerintem egészen csinos kis kiflik születtek, nem tudott neki ellenállni senki.

Amint megnövök, majd én is kipróbálom, addig is itt van néhány kép, kedvcsinálónak!

(A vasárnapi kapos-túrós lepényt már egyszer bemutattam itt)